A XIX. század közepéig Európa számos országában szükségszerűen alapították a bölcsődéket, amit korábban a nők munkába állása, később az általános foglalkoztatottság tett szükségessé. Csak így lehetett megvalósítani a kisgyermekek napközbeni szakszerű felügyeletét, egyben gondozását és nevelését. Ezzel sikerült megelőzni a sok balesetet, halálesetet, ami a magukra hagyott, felügyelet nélküli, bezárt gyermekekkel történhetett, míg az anyák dolgoztak.
A világ első bölcsődéjét Francois Marbeau alapította 1844-ben Párizsban. Az Első Pesti Bölcsőde Egyletet 1851 januárjában alapították. A támogatók között szerepelt a Városi Községtanács, Hildegard főhercegnő, Forrayné Brunszvik Júlia, Jedlik Ányos, Heckenast Gusztáv.
Az egylet első bölcsődéje, egyben az első magyarországi bölcsőde, 1852. április 21.-én nyitotta meg kapuit a Kalap utca 1. szám alatti ház földszintjén. A következő bölcsőde átadására 1869-ben került sor a Mária utcában. Az első bölcsőde orvosa Fromm Pál volt 1852-1860 között. Az Első Pesti Bölcsőde Egylet örökös tagjává választotta. 1860-ban nevezték ki Pest terézvárosi kerületének főorvosává. Az 1915-ben alakult Országos Stefánia Szövetség 1938. évi működéséről szóló jelentés szerint Magyarországon 54 bölcsődéből 14 intézet Budapesten működött. Az Országos Stefánia Szövetség célja az anyák és csecsemők helyzetének javítása, ezen keresztül a csecsemőhalandóság csökkentése volt.
A bölcsődék a felszabadulás után hatalmas mennyiségi és minőségi fejlődésen mentek át. 1980-ra országosan 15%, Budapesten pedig minden harmadik gyermek járhatott bölcsődébe. A rendszerváltás kezdetén az állam pénzbeli részvállalása a bölcsődék fenntartásában a minimálisra csökkent, ugyanakkor az ellátás szintje teljes egészében az önkormányzatokra hárult, annak jelentős anyagi terhével együtt. A civil szféra akkor még nem vett részt az ellátásban, az üzemek, vállalatok pedig bezárták bölcsődéiket.
A rendszerváltozás környékén, az 1990-es évek fordulóján kérdőjeleződött meg erőteljesen a bölcsődei ellátás létjogosultsága. A bölcsődéket „szükséges rossz”-nak emlegették, a „szocializmus csökevénye”-nek tartották. Mindannyian tudjuk, hogy ez így nem igaz, mivel az első bölcsődét 1852.-ben a dolgozó anyák gyermekeinek megsegítésére hozták létre. A gyermekellátásra való jogosultságot Magyarországon jogszabályok rögzítik. A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválaszthassák. Minden gyermeknek joga van arra a védelemre, hogy biztosítva legyen a testi, a szellemi, az erkölcsi és érzelmi fejlődése.
A 90-es évek bölcsőde bezárásainak részben anyagi forrás hiánya, részben a fokozatosan csökkenő születésszám volt az okozója. Az állam a bölcsődei normatíva visszaállításával segíti az önkormányzatokat a meglévő intézmények fenntartásában.
Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer